Egy örökbefogadás története: János, a macskainfluenszer

Plusz nem mindegyik macska mondhatja el magáról, hogy több mint 2000 fős rajongótábora van a Facebookon. De vajon honnan indult a története? Miért pont János lett a neve, és mire számíthatunk tőle a jövőben? Többek között erről kérdeztem Annát, János gazdáját. Vagy nevezzem inkább hű alattvalójának?

Petplace: Hogyan találtatok egymásra Jánossal?

Anna: Mióta az eszemet tudom, mindig is cicára vágytam. Gyerekkoromban tömérdek plüss cicával próbálták beteljesíteni ezt a kívánságomat, ami ideig-óráig működött is. De istenigazából sosem adtam fel, képtelen voltam elengedni a saját macska gondolatát és úgy voltam vele, hogy addig biztosan meg nem halok, amíg nem leszek egyszer cicatulajdonos.

18 év várakozás és kitartó kampányolás után végül eljött az a pont, mikor valóra válhatott az álmom: megérkezett János. Egy ismerős ismerősén keresztül szereztük őt Érdről, 2013 nyarán. Már a származásával is sejteni lehetett, érdi "úri gyerek" lévén, hogy nem lesz belőle holmi nyámnyila kis ölcica, hanem daliás gróf. Spoiler: így is lett.

Petplace: Miért pont János?

Anna: Ezt a kérdést szinte mindenkintől megkapom. Miért lett az ő becsületes neve I. János gróf úr? Őszintén? Magam sem tudom (nevet). Eredetileg Kimbának terveztem hívni, a Kimba a fehér oroszlán című, kiskorom egyik legemlékezetesebb rajzfilmsorozata után.

Ez az elhatározásom egészen addig ki is tartott, mígnem kézbe foghattam baba Jánost, és belém hasított a felismerés: ő egyáltalán nem "Kimbás". Így ez a szegény kis bundás cirkáló nagyjából 3 héten keresztül névtelenül élte mindennapjait.

Az egyik délelőtt viszont filmbe illően megjelent a villanykörte a fejem felett, homlokon csókolt a múzsa és rájöttem, hogy ennek a cicának bizony Jánosnak kell lennie. Komoly, tekintélyparancsoló, ritka választás kisállatok tekintetében. Pont, mint ő maga.

Petplace: Mikor indítottad a Facebook oldalt, és mi volt a célod vele? Mik a jövőre vonatkozó terveid?

Anna: János oldalát 2015 augusztusában indítottam, de nem vezérelt konkrét szándék, mikor létrehoztam. Csakhogy János addigra 2 éves is elmúlt, egy nagyobb közösségben pedig sokszor posztoltam róla az évek alatt, ahol összegyűlt pár száz fő, mondhatni az első János rajongók, akik imádták János fotóit, na és persze a róla szóló történeteket.

Az ő buzdításukra és részint a magam szórakoztatására hoztam létre külön oldalt ennek a pufi ördögnek. Az emberek pedig jöttek és jöttek, ma pedig már körülbelül 2600 körüli követőt tudhatunk magunkénak. Már hogy János, természetesen.

Hiába egy átlagos cirmos cica ő, mégis van valami egészen különleges a személyiségében. Mert nyilván, az állatok is kifinomult egyéniséggel rendelkeznek. Elégedett vagyok a jelenlegi szinttel, nem feltétlen akarnám magasabban művelni ezt a János naplót.

Ami pedig a plusz cica örökbefogadását illeti, szívem szerint bővíteném a kis családunkat, ám mivel elsődlegesnek tartom felmérni a lehetőségeket, ezért nem lesz játszópajtása Jánosnak. És ezt a döntést érte hoztam meg.

Az ő személyisége ugyanis nagyon komplikált, mondhatni egyeduralkodónak született. Nem tennék ki egy bátortalan kiscicát annak, hogy János netán túl barátságtalan, ne adj isten támadó legyen vele és elmérgesedjen a viszony köztük, ezzel együtt a magam kapcsolatát is aláásva Jánossal.

Petplace: Insta vagy TikTok oldalban gondolkodsz esetleg?

Anna: Habár változnak a közösségi média trendek, Tiktok-ra sosem vinném át őt. Nincs rá időm, és nem is érzem odapasszolónak a mi világunkat. Instát még annak idején készítettem neki, ahová 1-1 fotót ki is tettem, de 2015-16 környékén még messze nem volt ekkora létjogosultsága az Instagramnak, így elveszett a süllyesztőben.

Ha pedig most szeretném átköltöztetni és a nagyobb hangsúlyt az Instának adni, azzal a Facebookon összegyűltekből vesztenék, mert egy részük nem az instázós generáció. Persze, ha újrakezdhetném, a jelenlegi tudásommal, összekapcsolnám a két fiókot és párhuzamosan építeném a két felületet.

Petplace: Az utóbbi időben nagyon elterjedt ezt a trend, hogy a gazdik megszemélyesítik kisállataikat a közösségi oldalakon, szerinted van ennek esetleg rejtett előnye is a szórakoztatáson túl?

Anna: Biztos vagyok benne, hogy sokan azzal a céllal indítják útnak kisállatuk oldalát, hogy az ismerőseiken és azok kapcsolatain keresztül hírnevet szerezzenek, aminek fontosabb célállomása lehet a szponzorok gyűjtése. Amivel aztán persze spórolhatnak az állattartás költségén.

Én nem vagyok ennek a híve. Egy kisállat nem azért érkezik az életünkbe, hogy hasznot húzzunk belőle.  

Persze, vannak ritka kivételek, mikor egy kooperációból jó dolog is kisülhet, akár egy menő és ízléses sétáltatószett, amit a gazdi tervez az adott márka számára és a kutyájára boldogan ráadja, az eladott darabokból pedig részesedése lesz.

A megszemélyesítéssel pedig úgy vagyok, hogy addig a pontig hibátlan, míg szórakoztatás céljából és humorosan, esetleg edukatív jelleggel használja a gazdi, nem pedig a saját szócsöveként, amit az állat oldalán keresztül kissé árnyal, és beleszövi a történetekbe, amiket megoszt.

Én személy szerint mindig megtörtént dolgokat írok le János oldalán. Sosem osztottam meg kitalált sztorit, vagy tettem ki olyan tartalmat, amivel mást szolgáltam volna. Az elbeszélési módot pedig János személyiségéhez igazítom.

Ha beszélni tudna emberi nyelven, hasonlónak képzelem el a szavait. Figyeltem őt az évek során és hiába nem beszélünk közös nyelvet, nonverbális jelekből is leszűrhető milyen személyiségtípus az illető. Vagy épp cirmogó. Jánost ilyen természetnek érzem, amit az oldalán átadok a közönségnek. Mondhatni ő a megboldogult Grumpy cat és egy polihisztor keveréke (nevet).

Petplace: Számodra mit jelent a felelős állattartás?

Anna: Örömmel látom, hogy egyre nagyobb visszhangja van a felelős állattartásnak és a hozzá kapcsolódó témáknak. Azt hiszem minden ember másként tudná megfogalmazni, hogy számára mit is jelent a felelős állattartás, de biztosra veszem, hogy a válaszokban szerepelne az átgondolt kifejezés.

Háziállatot tartani csak úgy érdemes, ha már a gondolat felmerülésekor felmérjük a kisállat igényeit, szükségleteit, és párhuzamba állítjuk saját lehetőségeinkkel, legyen az akár anyagi, akár időbeli.

Egy örök klasszikus Exupéry idézetet csatolnék ide, ami mindent elmond: "Te egyszer s mindenkorra felelős lettél azért, amit megszelídítettél."  

Egy értő, érző lény sorsa kerül a kezünkbe. Meglehet, ő töredéke a mi méretünknek, de ugyanúgy igényli a törődést, szeretetet, foglalkozást, minőségi együtt töltött időt, mint mi, emberek. És ha biztosítani tudjuk nekik ezeket, még csak kérnünk sem kell, de a sokszorosát adják vissza nekünk.

Petplace: Van esetleg bármi egyéb olyan információ kettőtökről, amit szívesen megosztanál az olvasókkal?

Anna: Idáig nem írtam erről, de Jánost egy nagyon mély időszakomban kaptam, és nem is indult zökkenőmentesen a kapcsolatunk. Hónapokon át szőrallergiával küzdöttem. A legelső éjjelén nálunk két szoba sarkába is letette a jelzést, hogy ez innentől fogva az ő ingatlana, mi pedig a szolgákká avanzsáltunk.

De egyetlen pillanatát sem bánom. Felbecsülhetetlen, mi mindent köszönök neki, sőt, már csupán a létezésének. Hogy itt van nekem minden nap, hazavár, és a maga szőrösszívű módján szereti a kétlábú konzervbontóját, azaz engem. Ha ő nem lett volna mellettem az évek során, ma már én sem volnék. János számomra a legnagyobb ajándék.