Ismeretlen előéletű kutya a falkában

„Könnyű egy olyan kutyával jól szerepelni, akit te nevelsz fel és tanítasz, pláne hogy megengedheted magadnak, hogy ilyen drága kutyát vegyél."

Ezt a fenti mondatot többször is hallottam már, sőt, sokan egyenesen sznobnak vélnek, mert "úri kutyáim" vannak. És akadnak olyanok is, akik egyenesen elítélnek azért, mert a kutyáimat (felelős átgondolás után, tenyésztőtől, törzskönyvvel stb.) vásároltam, és nem örökbe fogadtam.

A helyzet az, hogy amíg nem engedhettem meg magamnak, hogy whippetem legyen, ideiglenes befogadója voltam két keverék, menhelyi kutyának is, akikre altatás várt volna. Mindkettőt sikerült jó gazdinak örökbe adni, csupa happy end.

Mi kellett ahhoz, hogy vásárolhassak egy "jó" kutyát?

• megfelelő életkörülmények
• anyagi stabilitás
• vételár összespórolása (nekem is hónapokba telt)
• napi rutin átalakítása
• komoly mérlegelés, hogy tudom-e kb. 15 évre vállalni a kutyát

Az ideiglenes befogadás nem egy kutya életre szól, így rövidtávon könnyebben meg tudtam oldani az ezzel járó változásokat. Az örökbeadás után pedig minden visszatért nálam a régi kerékvágásba.
De hogy miért is írok most erről? Akik ismernek bennünket (a páromat és engem), tudják, hogy fajtatiszta kutyáinknak (5 szálkásszőrű tacskónak és két whippetnek) van egy border collie keverék társa is. Ő Shady.

Shady története

Shadyt tavaly májusban, egy hideg, esős napon találta Peti a ház előtt. Külterületi részen lakunk, ide nem kóborol el csak úgy egy kutya. Az ismeretlen fekete, border collie szerű kutyát nem lehetett megfogni, rettegett minden kézmozdulattól. 3 napig vegetált az előkertben, aztán egy ügyes lendülettel sikerült beterelni az udvarra a tacskók közé.

A fiatal szuka kutyus fotója felkerült a Facebookra, hátha keresi valaki... Persze, nem kereste. Peti kihívta az állatorvost, talán van benne chip – gondolta. Hiú ábránd volt, de hát a remény hal meg utoljára.

A félénk kutya kapott chipet, oltást, féreghajtást, a fogai alapján kb egy évesnek tippelte a doki, és Peti végül úgy döntött, végleg befogadja. Szegény igen traumatikus állapotban volt.

Miben nyilvánult ez meg?

• minden hirtelen mozdulattól megijedt
• idegen tárgyakról menekült
• nem engedte hogy megérintsük
• hangos zajoktól, csattanásoktól összerezzent és remegett
• érdekes módon különösen a férfiaktól félt

Petitől is tartott, de az ösztöne azt súgta, nem lesz baj, mert folyton a sarkában volt. Így lett a neve Shady, ami az angol shadow (árnyék) csajosított változata.

Tavaly szeptembertől minden hétvégét itt töltöttem. Shadyt kb. a harmadik találkozáskor tudtam először megsimogatni. Sok időbe telt, mire elnyertük a bizalmát. Sajnos soha nem lesz olyan felszabadult és kiegyensúlyozott, mint a többi kutyánk, de az elmúlt 6 hónap is rengeteg változást hozott.

Mi segített neki?

• sok időt töltöttünk körülötte
• az egész falka vele volt, oldották a feszültségét, befogadták
• hagytuk, hogy ő jöjjön utánunk, nem akartuk mindenáron megsimogatni
• természetesen mozogtunk a jelenlétében
• nem csaptunk hirtelen hangos zajt
• ivartalanították, a lábadozás idején külön vettük és velünk volt a házban
• a nappaliban aludtam vele a műtét utáni két éjszaka, ez hozta meg a nagy áttörést

Az ivartalanítás után kiegyensúlyozottabb lett, és a sok közvetlen kontakt miatt ragaszkodóbb, kezdeményezőbb, jó értelemben bátrabb. Gond nélkül odajön hívásra, felemelhetem, megölelhetem az egész testét, az „ül" parancsot bármikor, bármilyen helyzetben teljesíti – pláne, ha kaja is akad a kézben. Fel tudom tenni asztalra, hogy fésüljük a bundáját, és a karomvágás is megy az ölemből. Ezek hatalmas lépések a fejlődésében. Neki ezek nem természetes dolgok, mert előttünk soha, senki nem csinálta ezt vele.

Ez Shady története, akiért szintén felelősséget vállaltunk élete végéig, és már nem tudjuk elképzelni nélküle a falkát. Igazi terelővér folyik az ereiben, rendszeresen rendezkedik a többiek között, ha szerinte nem úgy játszanak, kergetőznek, ahogyan kell. Miután „rendet tett", lelkesen nyargal hozzám és ül le velem szemben, csillogó szeme pedig szinte azt mondja: „Ugye, milyen ügyes vagyok? Megmondtam nekik, hogy viselkedjenek!".

Ilyenkor mindig megsimogatom, megölelem és elmondom neki, mennyire okos és szép. Hogy érezze, igenis fontos nekünk. Ő pedig egyre boldogabb és ragaszkodóbb.

Az élet pedig kárpótolta, mert Mirával nagyon egymásra találtak, és most pótolhatja azt a sok felhőtlen játékot, ami nem adatott meg neki kölyökkorában.

Következő cikkemben arról írok, hogy milyen hatással van a csapatra egy vendégkutya érkezése.