Egy örökbefogadás története: Borcsa és új családja
Borcsa kutyát egy idős cica mellé fogadta örökbe Andi, Gergő és két gyerkőcük - akkor még nem is sejtették, hogy a kezdő kutyás élet kihívásain túl mennyi öröm és nevetés vár rájuk.
Hogyan és mikor került hozzátok Borcsa?
A gyerekek könyörögték ki, igazából két évig tartott, mire belementünk. A macskánk már megvolt, ő 14 éves, Cicának hívják, és őmellé szerettünk volna egy kutyust. Nézegettük már egy ideje az Sos Schnauzer Fajtamentésnél, amikor felcsillant a remény, hogy megvan a mi kutyánk: Sárinak hívták, mint a kislányunkat, és szerelem volt első látásra. Náluk úgy van, hogy jelentkezni kell a kutyákra, és sajnos csak másodikak lettünk. De megígérték, hogy amint lesz egy másik kutyus, aki passzolna hozzánk, azonnal jelentkeznek. És így is lett. Borcsát Jászberényben találták, nagyon rossz körülmények közt: kövekkel dobálták, kutyákat engedtek rá, és bánthatták is, mert nagyon félt. Az állatvédők befogták, aztán szóltak az SOS Schnauzer Fajtamentőknek, akik felvették a kapcsolatot velünk. Így került hozzánk 2021 tavaszán Borcsa, az egyéves schnauzer keverék kislány.
Milyen volt az első időszak? Cica hogy fogadta, és hogyan sikerült összeszoktatni őket?
Eleinte nem érdekelték egymást. Borcsa annyira félős volt, amikor hozzánk került, hogy bujkált a lakásban, csak kajával tudtuk kicsalogatni. Például az ágy mögötti rejtekhelyéről, ahol az első három napon bujkált. Aztán amikor már oldódni kezdett, meg szeretett volna ismerkedni Cicával. Manapság már játszana is vele, de a macska erről hallani sem akar. Így a közös játék kergetőzésben merül ki, de az is előfordul, hogy Cica lekever egy pofont Borcsának. Szóval ők ketten elviselik egymást, bunyó szerencsére nincs. Sőt, most már az is előfordul, hogy közös kanapén alszanak, ami nagy szó (persze, nem egymás mellett)! Összességében a kutya-macska összeszoktatása és az együttélés sokkal jobban sült el, mint amire számítottunk.
Mit szerettek Borcsában a legjobban?
Azt, hogy nagyon játékos, egyáltalán nem agresszív, legfeljebb csak örömében harapdál. A gyerekek bármit csinálhatnak vele, nem bántja őket. És azt is szeretjük benne, hogy nagyon vicces - minden nap többször is megnevettet bennünket.
Gondolom nehéz lesz egyet kiemelni, de kérlek, meséljetek el egy „állati sztorit" amire örökké emlékezni fogtok.
Nyilván mint minden gazdinak, nekünk is sok apró, vicces és emlékezetes sztorink van, de talán a legmókásabb az volt, amikor Borcsa ült a nappaliban a tévé előtt, a macska pedig elsétált előtte, és egyszer csak lekevert egy pofont a kutyának. Aki döbbenten ült tovább a helyén, csak nézett maga elé, és nem értette az egészet, hiszen ő nem csinált semmit. Ki tudja, Cica milyen korábbi sérelmet torolt meg rajta épp... ;)
Mit javasolnál azoknak, akik örökbefogadáson gondolkodnak? Miért vágjanak bele, illetve mik azok a „lemondások" amik a gazdi élet velejárói?
Persze, vannak a gazdi élettel járó kötelezettségek, mint például a séták, de még ezekkel együtt is mi azt tapasztaljuk, hogy a hétköznapok nagyon mókásak, Borcsa rengeteg örömet ad. Apropó séta, egyébként mi azért is szeretjük levinni, mert több jó ismerősünk, barátunk lett a környéken, és sokkal több emberrel beszélgetünk, mint korábban. Ami a nehézségeket illeti, talán azt nehezebb egy kicsit megszervezni, ha délután mindenkinek programja van, hogy akkor is jusson elég idő a kutyára, de Gergő (az apuka - a szerk.) el tudja vinni magával, így mindig megoldjuk ezeket a helyzeteket is. Majd az utazásokhoz biztos, hogy egy másfajta szervezés kell majd, de szerintünk ebbe is bele fogunk rázódni.
FUN FACTS
Legviccesebb beceneve: Boris
Kedvenc időtöltése: a kutyafuttatón rohangálás őzikeugrálásban, itthon pedig a kanapén alvás.
Legviccesebb szokása: az őzikeugrálás - ezt akkor csinálja, ha boldog és/vagy izgatott. ;)
Különleges képessége: szupergyors, futásban minden kutyát leelőz!