Egy örökbefogadás története: Linda és Sushi

Hogyan és mikor került hozzád Sushi?

Tíz éve fogadtuk be, az akkori barátommal. Egy ismerősünk nagymamájához született 4 kiscica egyike volt. Amikor a barátom felhívott, hogy mi lenne, ha lenne egy kis vörös ördögünk, hezitálni kezdtem. Bár korábban két cicám is volt, nem tudtam elképzelni hogyan fogjuk megoldani a cicaszittelést amikor utazunk, illetve, hogy mit fog szólni a főbérlő. Öt perc gondolkodás mégis elég volt, és másnap már egy hátizsákban vonatozott felénk Almásfüzitőről. Elfért a tenyerünkben.

Mit szeretsz benne a legjobban?

Sushi nagyon független személyiség, nem az a tipikus ölcica. Az első években nagyon irigyeltem azokat a barátaimat, akiknek a cicájuk ölbe ment és bújt. Aztán rájöttem, hogy nem véletlenül hozott össze bennünket a sors. Ő tanított, és még mindig tanít az elfogadásra, hogy nem erőltethetjük rá az elképzelésünket másokra. Szép lassan kialakítottunk egy igazán bensőséges kapcsolatot, persze az Ő távolságtartó módján. És persze elég komoly tükör is nekem, mert magam sem az alkalmazkodásról vagyok híres. 

Gondolom nehéz lesz egyet kiemelni, de kérlek, mesélj el egy „állati sztorit" amire örökké emlékezni fogsz.

Sushi tipikus szobamacska, termete ellenére parázik mindentől, ami a lakáson kívül van. Jó pár éve esküvőre mentünk és többen aludtak utána nálunk, akik éjjel jöttek csak haza. A mai napig nem tudjuk, hogy pontosan mi történt, de amikor reggel felkeltünk nem találtuk a macskát. Szólongattuk, de semmi. Bent lakunk a belvárosban egy régi bérház harmadik emeletén, a lakás nem túl nagy, így a rejtekhelyek száma is limitált. Valami sugallat miatt kinyitottam a konyhaablakot is lekiabáltam a belső udvarra. Válaszként valami nagyon kétségbeesett nyávogás jött lentről. Leszaladtunk és megdöbbenve láttuk, hogy Sushi egy szúros, gazzal benőtt bokor alatt gubbaszt. Szanaszét karcoltak a tüskék mire kiszedtük onnan. Nagyon fel volt háborodva, hogy lent kellett éjszakáznia. Valószínű, hogy az egyik későn és kapatosan érkező vendég lába között kisurrant a lépcsőházba, és bizony, ki lett zárva. Azóta többször próbáltuk levinni a kertbe, de minden próbálkozás kudarcba és véres karmolásokba fulladt. Nagyon úgy tűnik, hogy nem volt ínyére ez az éjjeli kaland, a belvárosi galambok között :)

Mit javasolnál azoknak, akik örökbefogadáson gondolkodnak? Miért vágjanak bele, illetve mik azok a „lemondások" amik a gazdi élet velejárói?

Sajnos még mindig nem jutottunk el oda, hogy a nem kívánt szaporulat ellen széles körben ivartalanítással védekezzünk. Amíg ezen nem tudunk változtatni, addig azt gondolom, hogy minél több gazdátlan állatnak kell megadni az esélyt egy szebb életre. Hihetetlen jó érzés, ha legalább egynek is jobb sorsot tudunk biztosítani. Nem tudom elképzelni, hogy vásároljak egy állatot addig, amíg ennyi kóbor cica, kutya van a menhelyeken. Lemondással semmiképp nem jár, maximum több logisztikával és némi extra kiadással. Illetve egy tipp macskásoknak: ha újrakezdhetném, akkor biztosan egyszerre két cicát fogadnék be, hogy sose unatkozzanak. Ahol egynek van helye, ott kettő is boldogan elfér.

Fun facts:

A legviccesebb beceneve?
Rengeteg van neki, de talán az Ördögmajom a kedvenc, a hajnali ébresztéskor pedig a %6)*!+"a macska!

Kedvenc időtoltése?
A csapban heverészni vagy a csukott ablakon keresztül fenyíteni a galambokat, mekegő bogárhangot kiadva.

Legviccesebb szokása?
Felborul. A hátán fekszik, lábai a levegőben. Nem tudom elképzelni hogyan lehet ez neki kényelmes, de ő imádja.

Különleges képessége?
Ki tudja nyitni az ajtókat. Felugrik a kilincsre és a súlyával lehúzza. Erre elég fiatalon rájött már. Bye-bye privacy!

Ha te is szívesen elmesélnéd milyen a gazdis élet, írj nekünk az info@petplace.hu-ra.