A Tinder az állatvilágban is létezik: Ők az udvarlás mesterei
Elvégre mégiscsak azt kell szem előtt tartaniuk, hogy a lehető legegészségesebb utódok jöhessenek világra, méghozzá a lehető legtöbb alkalommal. A monogám egyedeket leszámítva ezért alakul ki komoly versenyhelyzet minden egyes párzási időszakban.
Minden faj és fajta a saját eszköztárával igyekszik továbbörökíteni génjeit: ezt egyesek énekléssel, mások ajándékkal, míg megint mások feltűnő hangjelzéssel vagy vizuális stimulációval érik el. A lényeg, hogy meggyőzzék kiszemeltjüket arról, hogy ők a legrátermettebb példányai fajtájuknak a környéken.
A selyemmadarak lakberendező képességeiket villogtatják
A násztánc koronázatlan királyai a paradicsommadár és közeli rokona, a selyemmadár. Kettőjükről mindenképp érdemes tudni, hogy előbbi színpompás külsejével, valamint összetett táncmozdulataival hódít: a hímek tollaikat villogtatják, hangos 'dalra fakadnak', és egy pörgésekkel teli koreográfiát is eltáncolnak, amelyben külön szerep jut az élénk színű tollaknak.
A selyemmadár sajnos nem ilyen szerencsés, már ami a díszes tollazatot illeti. Ezért ő lakberendezői tehetségével próbálja felkelteni a nőstény figyelmét: az esőerdő megfelelő területén lugast épít, amit aztán különböző, kék színű tárgyakkal – napjainkban a környezetszennyezés miatt kupakokkal és egyéb szeméttel – dekorál.
A történet ráadásul nem áll meg ennyiben, ugyanis színben passzoló bogyókat is gyűjt, amiket csőrével szétnyom, és befesti vele a nászutas lakosztály falait. Vagyis tényleg minden követ megmozgat, hogy ő legyen a befutó a kiszemelt tojónál.
A pávák farktollaikkal 'zenélnek' udvarlás közben
A Magyarországon is megtalálható páva hímjének legyezőszerűen széttárható, színes tollait mindannyiun jól ismerjük, és akár közelről is megcsodálhattuk már. Az ember azt hinné, hogy már a farktollak puszta látványától a nősténynek is párosodni van kedve, ám ez nem igaz.
A hímeknek táncolniuk is kell, ami nem tűnik túl egyszerűnek a hatalmas pluszsúly alatt.
Csakhogy a násztánc közben összeverődő tollak olyan, alacsony frekvenciájú hangot bocsátanak ki, ami a páváknál egyfajta romantikus szerenádként funkcionál. Erre a nőstény – pozitív válasz esetén – szintén hangadással válaszol: a fején lévő bóbita tollait kezdi rezegtetni.
A pávapók hímje twerkel a nősténynek
Az ugrópókok közé tartozó pávapók alig fél centiméteres hossza ellenére olyan násztáncot lejt kiszemelt nőstényének, amitől az ember szája tátva marad. A hímnek mindenekelőtt óvatosan fel kell mérnie, hogy vajon az adott nőstény fogamzóképes-e.
Ehhez a hím felemeli saját lábait, és integet neki. Ha nem zavarja el, örömében ugrálni kezd. Csakhogy ezzel még mindig nincs biztonságban, a párosodás alatt szinte végig veszélyben van az élete.
Amikor már egészen közel ért párjához, a potrohán található, élénk színű lapot felemeli, és rezegtetni kezdi, a látvánnyal mintegy elkábítja a nőstényt az aktus idejére. Ám amennyiben a hím nem elég körültekintő, úgy a nőstény elevenen felfalja.
A rétisasok a zuhanórepülésre esküsznek
A ragadozó madarak körében igen gyakori a zuhanórepülés szeánsza. A fehérfejű rétisas és az afrikai halászsas például egyformán úgy bizonyítja szerelmét a tojónak, hogy jó magasra felrepül, majd zuhanórepülésbe kezd.
A manőver célja természetesen nem az adrenalin, hanem a bizonyítási vágy: hiszen meg kell mutatnia, hogy jól vadászik, ügyesen repül, és természetesen kiválóan landol. A tojó így bizonyosodik meg arról, hogy a hím képes lesz etetni az utódokat.
A horgászhalaknak szó szerint eggyé kell olvadniuk
Fura egy csereüzlet az, amit a horgászhalaknál párzásnak hívunk. A hímnek ugyanis szó szerint bele kell olvadnia a nősténybe ahhoz, hogy szaporodni tudjon, mivel egyedül túl kicsi és feljetlen, így még táplálkozni sem tud önállóan. Egyetlen célja tehát, hogy találjon egy erős nőstényt, akire szó szerint ráakaszkodhat.
Amint ez összejön beleharap, és enzimek segítségével feloldja a testüket elválasztó kültakarót annyira, hogy csatlakozzon nősténye vérkeringéséhez. A hím innentől parazita módjára táplálkozik, cserébe pedig spermiumokkal látja el választottját. Az egészben a legdurvább mégis az, hogy a hím addig folytatja élősködő életmódját, míg a nőstény bele nem pusztul abba, hogy mindkettejüket egyedül kell ellátnia.