Így derítheted ki, hogy felkészültél-e a kisállattartásra

Legyen szó kutyáról vagy macskáról, az embernek elég pár órát velük töltenie ahhoz, hogy örökre belopják magukat a szívébe. Igen ám, de ugye van egy mondás, miszerint minden csoda három napig tart, utána viszont szembesülünk vele, hogy bizony kisállatot tartani óriási felelősség. Etetni és itatni kell, feltakarítani utánuk, rendszeresen állatorvoshoz vinni őket, na és persze játszani velük, amennyit csak lehet. Az alábbiakban adunk pár tippet, melyek segítségével könnyebben átláthatjuk saját helyzetünket, és dönthetünk arról, hogy valóban szükségünk van-e kisállatra avagy sem.

Kisállattartás otthon: Elképzelés vs. valóság

Mindenekelőtt érdemes alaposan feltérképezni közvetlen környezetünket, majd összevetni az adott kedvenc igényeivel. Szélsőséges példa, de egy kisebb panellakásba ne akarjunk nagy mozgásigényű, vagy esetleg eleve nagytestű kutyát. Persze a kerti tartást is lehet jól és rosszul csinálni, ezt egy külön cikkben tárgyaljuk. A lényeg tehát, hogy először a kisállat igényeit kell összevetnünk a lehetőségeinkkel, és eszerint mérlegelni.

Próbáljuk ki a 'bébiszitterkedést'

Kezdésnek talán az a legjobb, ha felajánljuk barátainknak, esetleg szomszédainknak, hogy legközelebb vigyázunk a kedvencükre. Ez olyan szempontból megkönnyíti a dolgunkat, hogy már ismerjük a kutyát vagy cicát, így a bizalom eleve adott. Kis időre mégis megtapasztalhatjuk, hogy milyen a közös séta, az etetés, és így tovább.

Legyünk ideiglenes befogadók!

Az ideiglenes befogadók áldozatos munkája nélkülözhetetlen az állatvédelmi szervezetek számára, hiszen csak akkor tudnak újabb árva kutyákat megmenteni, ha a korábban befogadott, vagy sérült állatokat ideiglenes szülőkhöz, vagy végleges gazdákhoz juttatják. Mivel a mentett kutyák életükben már legalább egyszer csalódtak, ezért meg kell tanítani őket újra bízni az emberekben.

Kik lehetnek ideiglenes befogadók?

Az ideális jelölt olyan állatbarát, aki szívesen otthonába fogadna egy kutyust az adott alapítvány gondozásában lévő, gyógyuló, gazdára váró, akár idősebb állatok közül. Az ideiglenes befogadó felelőssége nem kisebb a 'rendes' gazdiénál, hiszen ugyanúgy gondoskodnia kell az etetésről, gondozásról, és még emellett lehetővé tenni a jövendő örökbefogadókkal való kapcsolatteremtést is.

Ez az időszak akár több hónapot felölelhet, de attól nem kell tartani, hogy a menhely munkatársai megfeledkeznek a kutyusról, sőt. Kérés esetén rövid időn belül visszaveszik.

Kiből lehet jó ideiglenes befogadó?

Akinek van egy szabad szobája, vagy kertes házban él, és úgy gondolja, szívesen gondoskodna egy elárvult, esetleg idős vagy beteg kutyáról. Az ismerkedést követően kettőjük kapcsolata átalakul egy tanulságos, kihívásokkal és boldogsággal teli élménnyé, melyet az ideiglenes befogadó soha nem felejt majd el. Ideiglenes befogadónak lenni komoly feladat és elkötelezettség, hiszen ez megváltoztatja a megszokott hétköznapi életet, és esetleg saját házi kedvencének is meg kell barátkoznia az új helyzettel.

Mit jelent ideiglenes befogadónak lenni?

Az ideiglenes befogadók első és legfontosabb feladata, szeretetteljes környezetet biztosítani olyan kutya számára, aki extra gondoskodásra - illetve sok esetben szocializációra - szorul, mielőtt az alapítvány megtalálja számára örökbefogadójukat és végleges otthonába költözhet. Néha ezeknek a kutyáknak a nevelőszülő családja az első stabil és szerető környezet, melyet eddigi életük során megtapasztaltak. Persze a feladatokkal egyetlen állatvédelmi szervezet sem hagyja magára a befogadókat, és havonta érdeklődnek a kutya fejlődése iránt, egyeztetett időpontban felkeresik és segítenek a felmerülő nehézségek megoldásában.

Hogyan kerülnek a kutyák ideiglenes befogadókhoz?

Valamennyi, gondozásban lévő állat oltva, féregtelenítve, mikrocsippel, oltási könyvvel ellátva, orvosi vizsgálatot követően kerül ideiglenes befogadókhoz. A leendő ideiglenes gazdikat nagy körültekintéssel, tapasztalt önkéntesek részletes ismerkedés után választják ki, figyelembe véve a a befogadó által biztosított tartási körülményeket és kutya adottságait, igényeit.

Az ideiglenes befogadás összeegyeztethető a befogadó életvitelével?

Ha valaki alkalmasnak érzi magát a feladatra, és a családtagjai (valamint a lakás/ház bérbeadója is) beleegyezik az ideiglenes befogadásba, akkor is fel kell tennie magának a kérdést, miszerint tud-e elég időt szánni erre? A személyes figyelem szükségességének mennyisége állatonként eltér, de érdemes arra számítani, hogy napi egyk-két órát biztosan a védencre kell fordítani. A nevelés legfontosabb része, hogy

az állatot meg kell tanítani arra, hogyan lehet egy másik család vidám, egyenrangú tagja, méghozzá hátralévő élete végéig, és ez a feladat sok időt, és rengeteg türelmet igényel.  

Figyelembe kell venni továbbá a családban élők korát és életmódját is. Amennyiben az otthoni környezet kiegyensúlyozott, biztonságos, akkor szinte biztosan alkalmas egy árva állat befogadására. Ám ha bármely családtagnak allergiája van, túlzott stressz alatt áll, bizonyítottan fizikai vagy mentális betegsége van, akkor az ideiglenes befogadás nem ajánlott.

Kiválaszthatja a befogadó a kutyát?

Ez nem valószínű, ugyanis mindig az adott alapítványnál lévő, erre leginkább rászoruló állatok közül ajánlanak fel néhányat az ideiglenes befogadónak. Annyi biztos, hogy aki először próbálkozik ideiglenes befogadással, annak biztosan nem adnak problémás kutyát. A program keretein belül, vagyis amikor elhelyeznek egy állatot, a menhely munkatársai elsőként megvizsgálják, hogy minden körülmény megfelelő-e a kutya elhelyezéséhez, na és persze, hogy a befogadójelöltnek is szimpatikus-e az eb.

Akkor is lehet valaki befogadó, ha már van kutyája ?

Befogadott kutyák esetén is megengedhető, hogy kapcsolatba lépjenek a befogadó saját kedvenceivel. Ez sokszor az új állat szocializációját is segíti. Ám mielőtt gondozásba adnak egy négylábút, a menhely munkatársai megbizonyosodnak arról, hogy a befogadó állata is megkapott-e minden szükséges oltást és nincs-e kibékíthetetlen ellentét a kutyák között.

Ami pedig a felmerülő költségeket illeti, az alapítványok többsége saját költségén gondoskodik az állatorvosi ellátásról, az esetleges gyógyszerekről, és – ha a befogadók ezt igénylik – jó minőségű száraz tápot is biztosítanak a kutya élelmezéséhez.

Akár meg is tarthatjuk védencünket

Bár nem elvárás, de előfordul, hogy ideiglenes befogadó és védence között olyan szoros kötelék alakul ki, hogy a kutya ideigelenes családja végül az örökbefogadó családja lesz. Természetesen a részleteket minden esetben egyeztetni kell az állatvédelmi szervezet munkatársaival. Az biztos, hogy nehéz dolog egy általunk nevelt állat elengedése, de gondoljunk bele:

ha új otthonra lel, akkor helyet szabadít fel egy másiknak, akinek szintén esélyt adhatunk egy boldogabb életre.

Önkénteskedjünk állatmenhelyeken

Ha az ideiglenes befogadást nem merjük bevállalni, az önkénteskedés is lehetőséget adhat arra, hogy jobban megismerjük az állatokat, és ezáltal persze saját magunkat. Az önkénteskedésnek számos formája létezik az ideiglenes befogadás mellett: vannak, akik a kutyák sétáltatásával, nevelésével, szocializálásával, felelős állattartást népszerűsítő rendezvények megszervezésével, az állatmenhelyek támogatóinak telefonos megkeresésével, telefonos ügyfélszolgálattal segítenek, mások a gyógyításra szánt állatok szállításával, járulnak hozzá az állatvédelmi szervezetek munkájához.

Szinte minden településen találhatunk állatmenhelyet, akiknél érdeklődhetünk a lehetőségeinkről. (A járványhelyzet alatt sokan felfüggesztették az önkéntesek befogadását, szóval a személyes látogatás előtt mindenképp érdemes telefonon vagy írásban információt kérni.)