Félelmek a kutyatartás előtt, melyekkel segítünk gyorsan leszámolni
Ha kutyaválasztás előtt állsz, de még sok benned a bizonytalanság és félelem, hagyd, hogy legalább az alaptalan paráktól segítsünk minél hamarabb megszabadulni. Kolléganőnk, Mia meséli el, ő mi mindentől rettegett kutyája örökbefogadása előtt - alaptalanul.
Barney érkezése előtt nagyon sokat olvastam a kutyatartásról és persze a fajtáról, de még így is tele voltam kérdésekkel és bizonytalansággal. Bár a páromnak két kutyája is volt régebben, és ő ennyi tapasztalattal a háta mögött nyugodtan várta a beagle kutyusunk érkezését a másik családtól, ahonnan örökbefogadtuk (és igen, engem is igyekezett megnyugtatni, hogy mindent megoldunk majd), én a boldog várakozás mellett azt is éreztem, hogy félek.
Méghozzá olyan triviálisnak tűnő apróságok miatt, amik miatt valószínűleg kinevettek volna az emberek, ha beszélek róluk, ezért nem is beszéltem. Csak magamban "rettegtem", amitől minden csak rosszabb lett. Aztán megérkezett Barney, én oldódni kezdtem, és a félelmeimről szerencsére elég gyorsan kiderült, hogy mind alaptalan - és ma már abszolút a napi rutinunk részét jelentő dolgok és feladatok.
Alaptalan félelmek a kutyatartás előtt
Nem tudom, te hogy vagy vele, de én amikor korábban láttam az utcán kutyásokat, amint felszedik négylábú társuk ürülékét, hihetetlen mértékű undort éreztem. És nem tudtam elképzelni, hogy ezt én is csinálni fogom. Hiszen egy másik élőlény kakiját fogdossuk, ami finoman szólva is rém gusztustalan! Aztán az első nagy sétán, amikor Barney maga mögött hagyott egy terebélyes csomót, fogtam egy zacskót, és arra gondolva, hogy korábban a macskaalmot is takarítottam, behunyt szemmel és összeszorított fogakkal szépen felmarkoltam. Az egész egy másodperc volt. És nem is volt olyan vészes! Azóta már eszembe se jut ez a sztori, a kaki felszedése teljesen automatikussá vált.
Egy ideig tartottam attól, hogy a kutya idegenkedik majd tőlem, és hogy nem akar majd velem jönni sétálni, kirándulni. Sajnos erre a félelmemre valaki rá is segített, amikor az örökbefogadásról beszélgettünk: az illető azt mondta, az elején ilyesmi előfordulhat, sőt, az elején ne lepődjek meg semmin. Szerencsére ez a félelmem is alaptalannak bizonyult: az első "gyere sétálni" felszólítást siker koronázta, és azóta az összes többit is.
Rettegtem továbbá attól, hogy a kutya mindent összerág, és bárhogy kérlelem is, nem fog rám hallgatni. Ma már tudom, hogy jó motivációval, kitartással, következetességgel és tudatossággal sok mindent el lehet érni. Igaz, a beagle nem a legkönnyebben nevelhető kutyafajta, de nem is nevelhetetlen, amit egyébként sokan állítanak róla.
Makacs, az igaz, de kajával például remekül motiválható!
Ha bizonytalan vagy abban, hogyan tedd meg az első lépéseket a kutyusoddal, vagy szeretnéd, ha valaki személyre szabottan segítene a kérdéseidben, akkor azt javaslom, keress fel egy kutyatrénert.
Mivel Barney nagyon erős, eleinte el se tudtam képzelni, hogyan fogok boldogulni vele egy-egy nagyobb sétán, milyen lesz például egy forgalmas út előtt megállítani, és az úton átkelni. Sok türelemmel, gyakorlással ma már ez is jól megy.